Szent József Plébániatemplom: A mai templom helye 1740-ig árkolt temetőhely volt a pestisben elhunytak számára. A temetőt 1778-ban megszüntették, egykori létezésére már csak a templomkert keresztje emlékeztet. 1756-tól az óbudai plébánia fíliája, 1769-ben önálló plébánia lett. A mai templom építése 1754-ben kezdődött Schaden János MiháIy budai építész tervei alapján. 1764-re épült fel a szentély és a hajó a második pillérállásig. Első berendezési tárgyait az óbudai templomból és a hívek adományaiból szerezték be. 1771-ben a lefalazott ideiglenes homlokzat elé egy fatornyot állítottak. A templom hamarosan kicsinek bizonyult, így 1787–89 folyamán az eredeti tervek szerint a mai formájában kibővítették. Az új homlokzatra hagymakupolás barokk torony került vörös fazsindellyel. Ez a torony 1950-ben villámcsapás következtében leégett. A szűkös anyagiak miatt ideiglenes, gúla alakú toronysisakot építettek. Ezt 1993-ban eredeti formájának megfelelőre cserélték, az eredetileg fazsindelyes, 1924-től palával fedett tetőszerkezetet 1996-ban teljesen felújították, hódfarkú cserép fedéssel. 1995-ben a templom falait víztelenítették, 1997-ben a külső festését újították meg. 1999-ben burkolólapokkal fedték le a padozatot, valamint a padok felújítására és a belső festésre került sor.

A jelenlegi temető helyén temetkeztek egykoron a svábok is. A temetőben 1946. körül voltak az utolsó temetések. A jelenlegi temető mellett, annak déli kerítése mentén a hegyre törő most sem széles utacska 30-40 évvel ezelőtt is csupán egy keskeny ösvény volt, mellette 3 sorban voltak sírok. Ebből ma, 2025-ben csupán a temető kerítésétől legtávolabb eső sorának töredéke látszik, ezek az 1980-as évek elején lévő exhumálásokból is kimaradtak, de lassan leomlottak, vagy vandálok megrongálták azokat. Az első két sort a felfelé haladó út készítése során bonthatták el illegálisan. Egy időben a megmaradt sírokon az újraváltáshoz szükséges cédulák jelentek meg, de azóta a sírokkal együtt ezek is eltűntek. Békásmegyer 1946. és 1950. között ugyan még nem volt Budapest része, de hogy hová temetkezhettek ekkor azok akik itt hunytak el - erről nincsenek feljegyzések. Az itt eltemetett falubéliek nyugalma fölött sokáig Kassai bácsi, a temető őre őrködött. Házuk a mai parkoló helyén, nagyjából az Óbor-Kör által állított rózsafuttató környékén állt. A mai temetőben a régi ravatalozó az egyetlen épület, ami a múltról tanúskodik. 1980. környékén a temető újranyitása mellett döntöttek, amihez először exhumálták a maradványokat és ahol volt fellelhető hozzátartozó, lehetőséget kapott arra, hogy az Óbudai Temetőbe áthelyeztethesse szerettei hamvait (természetesen saját költségen). Ezzel a lehetőséggel nagyon kevesen éltek.

Az egykori Új utca és Munkácsy utca sarkán, ahol most egy tíz emeletes ház áll, volt a fogadalomból emeltetett Kurtz-kereszt (tűzvész-emlékmű). Az eredetinek másolatát a Braunhaxler Egyesület 2001-ben a lakótelep szélén, a Templom utcával szemben ismét megépíttette.

1896-ban fogadalomból álíttatta a Zurmühl család az Iskola utca és Rózsadomb utca sarkán álló feszületet. Ezt a Rózsadomb utca szélesítése miatt kénytelen volt a plébánia áthelyezni az akkori kántorház kertjének közepére, a talapzat maradt az eredeti, de a homokkőből készített helyett újat kellett készíttetni, ezt Mihálka István adományozta.

Feltöltés alatt ...

Feltöltés alatt ...

A régi ravatalozó, amely ma Zámolyi László nyughelye, neve egy időben Szent Rókus Kápolna volt, benne egy Szent Rókust ábrázoló szoborral, amit a hívek a munkák megkezdésekor a Szent József Plébániatemplomba vittek. Eredetileg a Schifferer család tagjai építtették.

Feltöltés alatt ...